6. rész

- A parkban van? Ennyire hülye vagy? - Ádám nem is figyelt csak futott előre és meglátta Zitát egy padon ülve Ádám lassan megfogta Zita vállát aki annyira ki volt már borulva hogy zokogva borult Ádám nyakába.

Zita ekkor észbe kapott és rögtön elrántotta a fejét és rá ordított Ádámra.

- TAKARODJ A KÖZELEMBŐL!- ordított Zita. Majd sírva elült egy messzebbi padhoz.

Ádám újra próbálkozott de ez úttal nem hagyta a lányt elmenni.

- Miért tetted? -kérdezte halkan Zita.

- Miért nem hagysz elmenni?- ismételte meg magát.

- Mert .. mert szeretlek,én mindig is szerettelek csak te csak te mindent elrontottál. – mondta Ádám.

- Ezt hogy érted? Pont én rontottam el?- mondta Zita.

- Azzal hogy 10 percig boldog lehettem te pedig megcsaltál? Ezzel mit rontottam el?! - mondta újra Zita.

Majd kirántotta kezét a fiúéból. Ádám átölelte.

- Tudod az a levél amit írtál nagyon gyönyörű és én is ezt érzem csak nem mertem bevallani neked.- mondta halkan szinte suttogva Ádám.

- Honnan tudsz a levélről?- Kérdezte elvörösödve Zita.

- Kieset a zsebedből amikor elfutottál.– mondta Ádám elmosolyodva.

Zita hirtelen belenyúlt a zsebébe és tényleg nem találta ott a levelet,majd Ádám lassan lóbálni kezdte a levelet.

- Mi a? te elolvastad? - Zita teljesen elvörösödött.

- Igen és ugyan ezt érzem. Kérlek bocsáss meg.

Ekkor Zita nem szólt semmit csak becsukta szemeit és átölelte Ádámot. Ádám megfogta Zita fejét és megcsókolta. Bence és Meli épp ebbe az idilli képbe csöppentek bele. Meli csodálkozva meredt az ölelkező párra. Majd elindult de valaki megfogta hátulról a kezét és vissza húzta. Bence volt az. Majd Bence is magához húzta Melit és lassan közelebb hajolt hozzá majd megcsókolta. Ott álltak a gyönyörű őszi tájban sok fiú oda fütyült nekik de nem figyeltek rájuk csak álltak ott ölelve egymást.