Szünet

Sziasztok!
Láthatjátok,hogy régen nem volt bejegyzés,aminek az ihlethiányunk az oka. Ha visszatérnek az ötletek jelentkezünk,de addig is szünetel a blog!
Az író:Zita
A béta:Réka

Miért nincsenek bejegyzések?

Sziasztok!
Ennek nagyon egyszerű az oka,hogy miért nincsenek részek. Először is, nagyon-nagyon kevés a megtekintés ami nekem nagyon rosszul eski. Másodjára nagyon kevés az időm a suli miatt. Arra kérlek titeket hogy reklámozzátok/ajánjátok barátaitoknál vagy csoportokban az nagyon jól esne. Holnap megírom a részt,addig is köszönöm.

10.rész

Egyik nap Meli és Zita a közeli parkban sétáltak, mikor hirtelen egy idegen nő lépett eléjük.

- Sziasztok lányok! Nem láttátok Ádámot? Az édes anyja vagyok!- mondta a nő. Meli és Zita egymásra pillantottak majd  kérdőn fürkészték a nő arcát.

- Ööö elnézést, de nem tudjuk hol van,ma még nem is láttuk! - mondta Meli.

- Oh akkor sajnálom,hogy zavartalak titeket. Sziasztok! - köszönt el az anyuka. Amikor Ádám anyukája elsétált hirtelen Ádám lépett melléjük kapucnival a fején,és bujkált.

- Mit csinálsz?- röhögték el magukat a lányok.

- Anyukám elől bujkálok - mondta Ádám.

- Smoking-ot akar venni nekem de én utálok anyuval vásárolni  főleg smokingot - rázta ki a hideg Ádámot. A két lány már szakadt a röhögéstől.

- Mire kell neked smoking?- nyögte ki Zita már fuldokolva a nevetéstől.

- A haverom testvérének az esküvőjére. Elrángatott magával hogy ne unatkozzon, meg már újra kellene vásárolnunk - mondta Ádám.

- Várj csak egy kicsit- mondta nevetve Zita,majd elfutott Ádám anyukája irányába a fiúz is húzva magával.

- Csókolom! azt hiszem meglett a szökevény és arra gondoltam hogy én szívesen elmennék vele vásárolni. Eskü hogy vigyázni fogok rá és veszünk smokingot és új ruhákat Ádámnak. - jelentette ki Zita. Ádám anyukája mosolyogva fordult meg.

- Ohhh csak nem te vagy Zita? Annyira örülök hogy megismertelek! Persze de vigyázz az én tündérmókuskámra!- mondta az anyuka majd megcsípte Ádám arcát.

- Anya,ne Zita előtt - mondta Ádám.

- Honnan tetszik engem ismerni?- kérdezte Zita.

- Ohh sokat hallottam rólad és a kis barátnődről-mosolygott majd Zitához hajolt Ádám anyukaja. - De rólad olyanokat szokott zengeni-nevetett. Zita elvörösödött.

- Akkor jó vásárlást,de azért este hétkor már keveredjetek haza. - mondta Ádám anyukája és adott egy puszit fia arcára majd elköszönt.

- Akkor mehetünk tündérmókus?- mondta Zita nevetve.

- Persze - mondta Ádám.

- Ja és miket szoktál mondani rólam otthon?- kérdezte Zita miközben elindultak a buszmegállóhoz.

- Ömm....hát ömm...azt hogy...ömm....például...jó barát vagy..meg..ömm hogy remek barát vagy meg...ömmm....áhh nézd megjött a buszunk!- mondta Ádám.

A bevásárló központban…

Új béta

Hali mindenki!
Új társszerkesztő vagyok az oldalon. Pontosabban én lettem a BÉTA. Mostantól a bejegyzések nyilvános közzététele előtt,átnézem azt amit a mi drága írónőnk begépelt,és mellőzöm a helyesírási hibákat. Rólam nem fogtok hallani túl sokat. Nem is akartam ennél többet mondani,köszönöm,hogy olvassátok a blogot!
Üdv -R

9.rész

Egyet Zita egyet pedig Meli ölébe helyeztek.

- Nézzétek meg kérlek! - mondták félénken

- Kérlek, nem akarunk bántani titeket .  - próbálkoztak tovább a fiúk.

A lányok félve, de kinyitották az albumokat és az első képen ők négyen voltak az eiffel toronynál a másodikon pedig az állatkertben ették a fagyit a lányok a fiuk meg a pad mögött állva fogták a lányok vállá a következő kép össze lett vágva az egyik felén Ádám és Zita csókolják meg egymást a másik felén pedig Meli és Bence. A lányok sírni kezdtek

nem tudták miért de fel álltak majdnem elestek de a fiukban megkapaszkodtak majd megölelték őket és megcsókolták a fiukat nem tudták kik azok de szerették őket.

A fiuk a legnagyobb szeretetükkel ölelték át a lányokat.

- Minden rendben lesz és újra boldogok leszünk úgy mint régen! - suttogták nekik .

De a lányok nem tudták mi volt régen és ez nagyon fájt nekik majd mind a két lány össze eset a világ elsötétült körülöttük és csak a nevüket hallották ahogy a két fiú szólítgatta őket. 3 hét múlva a lányok még mindig eszméletlenül feküdtek barátaikkal oldalukon akik nem mozdultak mellőlük éjjelt nappallá téve ott ültek a kórházi ágyak mellet és csak szomorúan nézték a lányok sápadt szinte halott arcukat félig halottak is  voltak alig volt bennük élet . Egyszer csak hirtelen a lányok csodák csodájára megszólaltak és pislogtak az erős fény bántotta szemüket így nem tudták teljesen kinyitni. A fiúk rögtön fölugrottak a székből amint meg hallották a lányok hangját. Rögtön kiszaladtak egy orvosért aki be is jött megvizsgálta a lányokat majd így szólt:

- Hölgyeim ugye tudják hogy nagy szerencséjük van hogy túlélték ezt a szörnyű kómát 3 hétig feküdtek eszméletlenül és barátaik nem mozdultak mellőlük becsüljék meg az ilyen ifjú embereket. - hatás szünetet tartott az orvos majd folytatta .- Az állapotukról még csak annyit mondanék hogy nagyon nagy szerencséjük volt hogy felébredtek mi már azt hittük hogy megfognak halni de a barátaik ki álltak maguk mellet ezek után pár nappal később fel ébredtettek ! Most még bent tartjuk önöket pár napig és ha jól lesznek mehetnek is haza!- mondta az orvos majd húzott egy kisebb mosolyt az arcára. A fiúk a lányokhoz fordulta félénk tekintetüket a lányok épp hogy látták.

- Emlékeztek ránk?- kérdezték halkan.

- Fiúk mi történt miért vagytok ilyenek miért ne emlékeznénk rátok?!- kérdezték érdeklődve a lányok.

- Hát emlékeztek ránk?- jelentették ki boldogan a fiúk. – Újra emlékeznek! Fő orvos úr emlékeznek ránk!- mondták ujjongva majd kirohantak a kórteremből. Az orvos besietett a lányokhoz.

- Ez igaz amit ezek az ifjú emberek mondanak tényleg emlékeznek?- mondta miközben megvizsgálta a lányokat.

 - Igen miért nem kéne?!- kérdeztek vissza a lányok.

- Ez csoda istenemre mondom!- lepődött meg az orvos. – Hölgyeim ha vigyáznak magukra holnap már haza mehetnek!- jelentette ki az orvos. A lányok iszonyatosan megörültek a hír hallatán. A fiúk megölelték a lányokat majd ki mentek a kórteremből mivel a fő orvos mondta nekik hogy most már ki kéne fáradniuk mert késő van a lányok is had pihenjenek . Másnap reggel a lányok már elkezdtek pakolni amikor a két fiú megérkezett segítettek nekik össze pakolni majd haza sétálni. Pár hétig még otthon voltak és amikor bementek a suliba bicegve mindenki ujjongott és kérdezősködött a lányok nem válaszoltak megcsókolták párjukat a tömegre nem figyelve.

8. rész

A lányok előtt egy nagy medve ácsorgott bömbölt üvöltött a kutyák ugattak majd elszaladtak az egyik lány

megpróbálta megvédeni a másikat mert tudta hogy fél a medvéktől, de a medve erősebbnek bizonyult  és eldobta a lányt a sziklák közé. A két fiú a sziklák közé szorult eszméletlen lányhoz sietett.

Sok nehézség után sikerült kiszabadítani sziklához ragadt lányt a másik lányt a medve földhöz vágta eszméletlenné vált a medve dühösen elszaladt mert vissza  jött az egyik kutya és elkergette.

A sziklák köze ragadt lány már épségben volt de nem nyitotta ki szemét barátnőjével együtt. Egyszer csak 2 kórházi ágyon ébredtek oldalukon barátaikkal.

- Mi történ? -  Mondták kábán.

- Csúnyán elgyapált titeket egy veszett medve. Mire odaértünk Meli a sziklák között feküdt Zita pedig pont akkor vesztette eszméletét amikor odaértünk … - mondták sajnálkozva a fiúk.

- Mi történ akkor nem emlékszek semmire! - Mondta Zita.

-  Én se! Mondta Meli is.

- Úristen csak ne .-  Mondták egyszerre a fiuk és kirohantak az ajtón mint az őrűltek. A lányok eközben fölültek az ágyon és megtámasztották a hátukat a falnak. Majd pár perc múlva egy orvossal tértek vissza a fiúk.

- Minden rendben lesz Hölgyeim nyugodjanak meg a barátaik biztos elmondanak mindent!- ezzel a fő orvos el is hagyta a kortermet a fiuk meg ott folytatták ahol abba hagyták.

-  Szóval ez történt csajok. Huh Meli, Zita csoda hogy túl éltétek. Nem tudtuk volna mi lenne velünk ha...- mondták a fiúk de a lányok közbe vágtak. Meli és Zita egymásra néztek és szinte egyszerre kérdeztek meg .

- Ki az a Zita és Meli?- Kérdezték ijedten a lányok.

A fiúk rögtön kiszaladtak egy orvosért es magyarázatot követeltek az orvos bement a 2 lányhoz.

- Mi történt hölgyeim? Tudják hogy hol vannak?- kérdezte az orvos.  A lányok könnyekkel küzdve csóválták  fejüket.

- Tudjátok kik ezek az ifjú emberek?- Erre is nemet mondtak.

Bence és Ádám teljesen lesokkolt. Ők is a könnyekkel küzdöttek, de nem adták fel odaléptek a lányokhoz és elkezdték cibálni őket.

- Emlékezz mi vagyunk azok kérlek emlékezetek ránk.

De a lányok nem emlékeztek mind a ketten sírtak és azt mondták

- miért nem emlékszünk semmire mi ez a hely kik vagytok mit akartok nekünk már ez sok!

A lányok újabb zokogásban törtek ki és önfeledten elkiáltották magukat.

- takarodjatok ti pedofilok! Ne merjetek hozzánk érni!! Nem is ismerünk titeket!!!!

A fiuk eltávolodtak majd az orvos megkérte őket távozzanak másnap megint megjelentek 2 albummal a kezükben.

7. rész

Egy szép szerdai napon Ádám békésen sétál a folyosón mind addig ameddig barátnője elé nem áll és elkezdi mondandóját. Azután megjelent Bence kinek nyakába ugrott Melinda.

 Zita kizökkent a látványtól de eszébe jutott hogy beszéde van Ádámmal.

Melinda leszállt Bence nyakából és elhúzta Zitát beszelni.                                                         

- Zita nyugodj meg kezdte Meli ne csinálj nagy ügyet a tegnapból!  - Kezdte Meli,                                              de nem tudták befejezni mert hirtelen Bence és Ádám viccelődve beszélgetve belépet a képbe. Majd a lányok hirtelen abba hagyták és a fiukra néztek gyanakodva majd a két fiú  semmit sem sejtve elmentek a büfébe. Meli és Zita egymásra néztek és tudták valamiben sántikálnak a fiuk de nem törődtek ezzel, kihasználták az alkalmat es újra folytatták a beszélgetést. Egy kis idő után a fiuk újra fe bukkantak 2-2 meleg szendviccsel a kezükben.

A két lovag odaadta barátnőiknek a szendvicseket.

- Mi lenne ha elmennénk kirándulni az erdőbe?- Kérdezte Bence.  Zita es Ádám szinte egyszerre mondták a választ.

- Persze! Jó móka lesz!

Meli is örült hiszen mind a ketten egyre gondolotak.

-Hihihi!- Röhögte el magát a két lány mert egyre gondoltak, a fiuk pedig úgy néztek rajuk mint akiket nem is ismernek.

- Mennyünk 3 kor!- vettette fel az ötletet Ádám.

- Áh nekünk nem jó!- monda Meli és Bence.

- Mi akkor kutyát sétáltatunk... 5 óra?- tiltakozott Bence is.

- Akkor megyünk veletek nekem is van kutyám!- mondta Ádám.

- Nekem oké!- Mondta Meli.

- Neked Bence?- kérdezte ismét. Bence is beleegyezet.

- Akkor 3 kor a szúnyog szigeten. - Mondták majd elbúcsúztak a gerle pártol. Észbe sem kaptak és már a kutyájukkal a kezükben csodálták a tájat.

Ádám egy golden retriverel érkezet kéz a kézben Zitával.

Bence és Meli a pár láttán elmosolyodtak és letelepedtek. Közös bele egyezéssel felesz vagy merszezni kezdtek.

Meli és Zita meg akarták viccelni a fiukat és azt a feladatot adták nekik hogy

puszilják meg egymást a szájukon es ha nem csinálják meg akkor lekerül egy ruha darab. Bence és Ádám inkább levették felsőjüket minthogy megcsókolják egymást mind a 2 lány epedve nézték a fiuk kocka hasukat.

- Mi van csajok?- Kérdezték egyszerre sunyi vigyorral.

- Na most ti jöttök!- a fiuk visszavágtak és ugyan azt a feladatot adták a lányoknak a lányok össze néztek és ahelyett hogy egymást a fiukat csókolták meg és eldöntve őket az ülésből

A két fiú nevetve viszonozta a két lány csókját.

- Jól van na ti nyertetek. – kiáltották el magukat a lányok.

 A lányok össze pacsiztak és fel álltak majd megfogták a kutyák pórázát és

elszaladtak nevetve. A két srác felállt és egyszerre hangosan visszaszámoltak

- 3,2,1 - egymásra néztek és elindultak a lányok után de hirtelen 2 sikításra lettek figyelmesek amikor odaértek és meglátták hogy mi van lefagytak.