9.rész

Egyet Zita egyet pedig Meli ölébe helyeztek.

- Nézzétek meg kérlek! - mondták félénken

- Kérlek, nem akarunk bántani titeket .  - próbálkoztak tovább a fiúk.

A lányok félve, de kinyitották az albumokat és az első képen ők négyen voltak az eiffel toronynál a másodikon pedig az állatkertben ették a fagyit a lányok a fiuk meg a pad mögött állva fogták a lányok vállá a következő kép össze lett vágva az egyik felén Ádám és Zita csókolják meg egymást a másik felén pedig Meli és Bence. A lányok sírni kezdtek

nem tudták miért de fel álltak majdnem elestek de a fiukban megkapaszkodtak majd megölelték őket és megcsókolták a fiukat nem tudták kik azok de szerették őket.

A fiuk a legnagyobb szeretetükkel ölelték át a lányokat.

- Minden rendben lesz és újra boldogok leszünk úgy mint régen! - suttogták nekik .

De a lányok nem tudták mi volt régen és ez nagyon fájt nekik majd mind a két lány össze eset a világ elsötétült körülöttük és csak a nevüket hallották ahogy a két fiú szólítgatta őket. 3 hét múlva a lányok még mindig eszméletlenül feküdtek barátaikkal oldalukon akik nem mozdultak mellőlük éjjelt nappallá téve ott ültek a kórházi ágyak mellet és csak szomorúan nézték a lányok sápadt szinte halott arcukat félig halottak is  voltak alig volt bennük élet . Egyszer csak hirtelen a lányok csodák csodájára megszólaltak és pislogtak az erős fény bántotta szemüket így nem tudták teljesen kinyitni. A fiúk rögtön fölugrottak a székből amint meg hallották a lányok hangját. Rögtön kiszaladtak egy orvosért aki be is jött megvizsgálta a lányokat majd így szólt:

- Hölgyeim ugye tudják hogy nagy szerencséjük van hogy túlélték ezt a szörnyű kómát 3 hétig feküdtek eszméletlenül és barátaik nem mozdultak mellőlük becsüljék meg az ilyen ifjú embereket. - hatás szünetet tartott az orvos majd folytatta .- Az állapotukról még csak annyit mondanék hogy nagyon nagy szerencséjük volt hogy felébredtek mi már azt hittük hogy megfognak halni de a barátaik ki álltak maguk mellet ezek után pár nappal később fel ébredtettek ! Most még bent tartjuk önöket pár napig és ha jól lesznek mehetnek is haza!- mondta az orvos majd húzott egy kisebb mosolyt az arcára. A fiúk a lányokhoz fordulta félénk tekintetüket a lányok épp hogy látták.

- Emlékeztek ránk?- kérdezték halkan.

- Fiúk mi történt miért vagytok ilyenek miért ne emlékeznénk rátok?!- kérdezték érdeklődve a lányok.

- Hát emlékeztek ránk?- jelentették ki boldogan a fiúk. – Újra emlékeznek! Fő orvos úr emlékeznek ránk!- mondták ujjongva majd kirohantak a kórteremből. Az orvos besietett a lányokhoz.

- Ez igaz amit ezek az ifjú emberek mondanak tényleg emlékeznek?- mondta miközben megvizsgálta a lányokat.

 - Igen miért nem kéne?!- kérdeztek vissza a lányok.

- Ez csoda istenemre mondom!- lepődött meg az orvos. – Hölgyeim ha vigyáznak magukra holnap már haza mehetnek!- jelentette ki az orvos. A lányok iszonyatosan megörültek a hír hallatán. A fiúk megölelték a lányokat majd ki mentek a kórteremből mivel a fő orvos mondta nekik hogy most már ki kéne fáradniuk mert késő van a lányok is had pihenjenek . Másnap reggel a lányok már elkezdtek pakolni amikor a két fiú megérkezett segítettek nekik össze pakolni majd haza sétálni. Pár hétig még otthon voltak és amikor bementek a suliba bicegve mindenki ujjongott és kérdezősködött a lányok nem válaszoltak megcsókolták párjukat a tömegre nem figyelve.